​

• Szerkesztő úr, a 2020-as év legalább annyira érdekesnek ígérkezett Lengyelországban, mint az előző esztendő. Bizonyára Önnek is megvoltak előzetesen a szakmai tervei. Koronavírus-járvány azonban mindent felborított.

  Sajnos egy olyan rendkívüli helyzetbe kerültünk, amely megköveteli tőlünk, hogy átértékeljük tevékenységeinket és gondolkodásmódunkat. Számomra ez különesen nehéz, hiszen oknyomozó újságíróként nehezebb közvetlen kapcsolatba lépnem az informátorokkal. Ezek nem telefonos, hanem gyakorta bizalmas, őszinte, közvetlen kapcsolaton alapuló beszélgetések. Szerencsére az igazságszolgáltatásban is zajlanak az események, amely szintén az én területem. Telefonon és a különböző üzenetküldő alkalmazásokon keresztül folyamatosan kapom az információkat. Egy riporter nem vonulhat teljes karanténba. Lehetőségeinkhez mérten tesszük a dolgunkat, és remélem, hogy ennek kifejezést is adunk a wPolityce.pl portálon, a Sieci hetilapban, illetve a wPolsce.pl televízióban.

  - Milyen a lengyel médiapiac – gondolok itt az elektronikus és a hagyományos, papíralapú sajtótermékekre is – helyzete? Valós az a veszély, amelyről több helyen is lehet olvasni, hogy számos „papír újság” nem fogja túlélni ezt a nehéz helyzetet?

  A „papír” szenvedi a legtöbbet, a külföldi kiadók pedig megmutatták valódi arcukat. Számukra csak a nyereség a fontos, ezért az elbocsátási hullám és a – főleg német – munkaadók nem világos lépései. Másrészt viszont növekszik a hazai, lengyel sajtótermékek digitális előfizetőinek száma, aminek nagyon örülök. A tömegtájékoztatás eszközei forradalmi változásokon mennek keresztül, ugyanúgy a formát, mint a tartalmat tekintve. Semmi nem lesz már olyan, mint régen. Arra számítok, hogy a média megerősödve és szolidárisabban fog kilábalni a válságból. Bárcsak így lenne.

  A koronovírus-járvány és az élet minden területét – így a médiát is – érintő megrázkódtatás azt is eredményezheti, hogy az internet még nagyobb mértékben átveszi az alapértelmezett média szerepét?

  Az internet már most a legfontosabb „szereplő”. Nézzük csak meg a hagyományos sajtótermékeket. Azok is az internetet használják, hivatkoznak rá, széleskörben jelen vannak a közösségi médiában is. Ez a trend rendkívül felgyorsult, és nincs belőle visszaút. Annak viszont örülök, hogy éppen az internetes médiában egyre gyakrabban találkozhatunk mélyebb elemzésekkel, nagyszabású interjúkkal és véleménycikkekkel, amelyek a hagyományos sajtótermékekben elkezdtek visszaszorulni, ezzel együtt a jelentőségüket is elveszítették. Az internet ma a legfontosabb médiafelület. Természetesen a média hagyományosan mindent túlél, de idővel a napilapok, a hetilapok és a magazinok különleges, drága dolgokká válnak majd. Ez még a jövő zenéje, de errefelé haladunk.

  Hogyan változott meg az Ön élete az elmúlt néhány hétben, a karantén ideje alatt? Hogyan látja el újságírói feladataiat „maszkkal az arcán”?

  Viszonylag normálisan dolgozom, a választás előtti időszak miatt pedig nagyon sok dolgunk van. A hozzátartózóimmal való közvetlen kapcsolat viszont hiányzik. Két hónapja nem láttam a lányomat, aki Krakkóban lakik, a Skype pedig nem helyettesíti a gyermekeinkkel való közvetlen beszélgetést.

  Milyen üzenetet küldene honlapunk Visztula és Duna menti olvasói számára?

  Legyünk most még közelebb egymáshoz, mint általában. Ne feledkezzünk el a családunkról, a barátainkról és arról a sajátos érzelmi higiéniáról, amelyre ma oly nagy szükségünk van. Használjuk a médiát! A járvány idején a megbízható információ olyan akár a gyógyszer a beteg ember számára.

  M.B.