Családkép a járvány idején – Az Anya és Apa Alapítvány kutatásának eredményei
Marek Grabowskival, az Anya és Apa Alapítvány elnökével, a Család- Munkaügyi és Társadalompolitikai Minisztérium Családügyi Tanácsának elnökhelyettesével és a Social Changes Kutatóműhely vezetőjével Marta Dzbeńska-Karpińska beszélget.
Miről szól az Önök által elindított Family Track projekt?
Az Anya és Apa Alapítvány már egy ideje fontolgatta a lengyelországi családok helyzetének nyomon követését. Időközben azonban megjelent a Covid-19, a terveinket pedig elhalasztottuk azokra az időkre, amikor már elcsitulnak az első indulatok. Az általam vezetett Social Changes Kutatóműhelyben rendszeresen készítünk társadalmi felméréseket, és elemezzük azok adatait, így láthattam, mennyire különböznek az eredmények hétről hétre, ami a hangulat ingadozására utal. A húsvéti ünnepek után úgy láttam, hogy a kedélyek lecsillapodtak, a társadalom kezd hozzászokni az új helyzethez, tehát érdemes visszatérnünk a projekthez, amelyet Family Tracknek neveztünk el, azaz magyarul Család Monitoring.
A kutatásokat reprezentatív mintákon végezzük, terveink szerint nagyjából kettő-négy hetente, a szükségletektől függően. Ha majd stabilizálódik a helyzet, havonta egyszer teljesen elegendő lesz elvégezni a kutatást, amíg viszont járványhelyzet van, szeretnénk kéthetente lefolytatni.
Mi a kutatás célja?
Ahogy az Alapítvány működésének eddigi évei során, most is az a célunk, hogy ismereteket nyújtsunk a családok tematikája iránt érdeklődő személyek – döntéshozók, szociális munkások, civil szervezetek munkatársai és a média – számára. A média esetében a kutatások egyfajta mágnest jelentenek, amelyeknek köszönhetően beszélni és írni fognak a családokról és a családokat érintő ügyekről.
Az első eredményeket kommentárok és a következtetések levonása nélkül közöltük, a továbbiakban viszont ilyeneket is mellékelni fogunk, illetve tervezzük az eredmények összehasonlítását is. Az a célkitűzésünk, hogy minden alkalommal megvizsgáljuk, hogy a válaszadók, hogyan értékelik saját élethelyzetüket és hogyan látják azt három hónap távlatában.
Milyen családkép rajzolódik ki a kutatásokból?
Azt tudom mondani, hogy a felméréseinkből nemcsak a családok képe, hanem a társadalomé is kirajzolódik. A lengyel társadalom nem rugaszkodott el a valóságtól, nem kerítette hatalmába a pánik. Ezt mutatja az élethelyzet nagyon általános értékelése, amelyet a megkérdezettek 37%-a pozitívnak, 19%-a negatívnak, 44%-a pedig átlagosnak tart. 45% szerint romolhat a helyzet, tehát a veszélynek is tudatában vagyunk.
Ami most a legtöbb aggodalmat kelti, azt a társadalompszichológiában a Maslow-piramis alapjának nevezik – azaz az alapvető, a családi létet érintő dolgok miatt aggódunk. Ezt mutatják azok a válaszok, amelyek az áremelkedés, az egészségügyi és fogorvosi szolgáltatások igénybevételének korlátozása miatti aggodalmaknak adtak hangot. A kutatásban résztvevők kétharmada osztotta ezt a véleményt.
A problémák következő csoportjába a mindennapi élet problémái tartoznak – főleg a munkahely elvesztésétől való félelem, de jelen van a bevásárlás és a hobbitevékenységek korlátozásával kapcsolatos aggodalom is.
A harmadik problémacsoportra adott feleletek magyarázata már okoz némi fejtörést. Szakértőinkkel két műhelytalálkozót is tartottunk, hogy megfejtsük, miért a gyermekek oktatásával és a család belső problémáival kapcsolatos kérdéseket említették leggyakrabban a válaszadók. Tanácskozásaink eredményeképp két eltérő magyarázatot találtunk, bár teljesen nem zárják ki egymást, az is lehet, hogy az egyik magyarázat egy bizonyos társadalmi csoportra érvényes, a másik pedig egy másikra. Egyrészt lehet, hogy a családunk jól működik, összhangban vagyunk vele, a családon belüli élet természetes állapot, olyasmi számunkra, mint a levegő, amelyet belélegzünk, és amelynek hiányát csak akkor vesszük észre, amikor maszkot kell tennünk az arcunkra. A másik – kevésbé optimista – magyarázat azon a tényen alapul, hogy a családok általános helyzete nem jó, erről már az Alapítványunk is többször szólt. Az, hogy a válaszadók alapvető aggodalmai között nem szerepel a család, összefüggésben van azzal, hogy a családok helyzete nem jó, mert ebben az esetben nehéz a Covid-19 miatti romlásról beszélni. Így az aggodalmak inkább más problémákra – a munkára és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének lehetőségére – irányulnak.
A problémák kapcsán a válaszadók rámutattak arra is, hogy nem beszéljük meg a dolgokat családon belül, hiányzik a privát tér, nyomást érzünk családtagjaink elvárásai, a kötelezettségek megosztása miatt, sem időnk, sem terünk nincs az egyéni fejlődésre és az egyedüllétre. Optimistán szemlélve a dolgokat viszont az elszigetelődés hónapjai során mégis megtaláltuk a módját a helyzet kezelésének – sétálunk, közösen töltjük el az időt, játszunk, új érdeklődési területeket keresünk, rég vágyott könyveket olvasunk el, nyelvet tanulunk. Én például huszonöt év kihagyás után kezdtem el ismét gitározni tanulni. Azt gondolom, bár ez közvetlenül nem következik a kutatásaink eredményeiből, hogy a lengyelországi családok helyzetének változása kétirányú. A családok egy része felbomlik, mert a rég szőnyeg alá söpört és az új konfliktusok beverik az utolsó szöget az adott család vagy élettársi kapcsolat koporsójába. Más családok számára viszont ugyanez építő jellegű tapasztalatot is jelenthet. A bezártság és a korlátozások előtérbe helyezték az emberek hibáit, ez azonban motiváló tényező is lehet arra vonatkozóan, hogy dolgozzunk magunkon, illetve a kapcsolatunkon. Hozzájárulhat ahhoz is, hogy jobban tudjuk értékelni azt, amink van. Összességében tehát ezt a két irányt látom. Egyelőre természetesen nehéz megmondani, hogy milyen a százalékos megoszlás közöttük. Néhány hónap múlva viszont, amikor már túlleszünk a Family Track kutatás több szakaszán, és további kérdésekre kaptunk választ, talán pontosabban meg tudjuk határozni.
A kutatások elmélyüléséről beszél. Milyen kérdésekre szeretnének válaszokat kapni?
Érdekes volt számunkra a következő kérdésre adott válasz: „Milyen problémákkal szembesülsz leggyakrabban a családtagokkal és hozzád közel álló személyekkel való kapcsolatokban?” A válaszadóknak egy, a legkomolyabb problémát kellett kiválasztaniuk, 34% számára ez a frusztráció, aggodalom és félelem általános érzése volt, vagyis valami nehezen meghatározható. A legújabb kutatásban szeretnénk megkérni azokat, akik ezt a választ adják, hogy pontosítsák, mi a frusztrációjuk fő forrása – talán az általános „rossz légkör”, hiszen most tulajdonképpen minden beszélgetés a koronavírus, a munka, az oktatási és az otthoni problémák körül forog? Ráadásul a médiában, amely erősen hat az érzelmekre, mindent legalább a kétszeresére nagyítanak. Ezek a tényezők a szűk helyre való bezártsággal párosulva pedig aggodalmat és félelmet szülhetnek. Az utcán is meg lehet figyelni, hogy az emberek elkerülik egymást, még egymás tekintetét is.
Szeretnénk kérdéseket feltenni az aktuálpolitikai helyzetre vonatkozóan is, mivel ehhez kapcsolódóan szintén lehetnek az ország jövőjét illető aggodalmak. Ezenkívül a politika családon vagy kapcsolaton belüli konfliktusforrás is lehet. Ezt mindannyian jól tudjuk, hiszen ha a karácsonyi vagy húsvéti asztalnál valaki a Z párt híve, a másik pedig az Y párté, gyakran már kész is a háború.
Tervezünk egy otthoni tanulással kapcsolatos kérdésblokkot is. Ezt a részt a tanév végén vezetjük be a kutatásba.
Konkrét intézkedések bevezetését is javasolni fogják azokkal a problémákkal kapcsolatban, amelyeket a kutatás feltár?
A Család-, Munkaügyi és Társadalompolitikai Minisztérium Családügyi Tanácsának tagjaként ezzel a kutatással és más általunk végzett elemzésekkel kapcsolatban is nyújtottam be javaslatokat a Tanácsnak, ezek pozitív fogadtatásra találtak. Ebben többek között a legszegényebb családok számára számítástechnikai eszközök vásárlására nyújtandó anyagi támogatás, a kulturális intézmények on-line felületre való áttérésének ösztönzése, valamint a Sanepid (a Nemzeti Népegészségügyi Központ lengyel megfelelője – a ford.) és rendőrség által kiszabott bírságok kérdése szerepelt. Ezek a tevékenységek nem tartoznak az Alapítványunk fő tevékenységei közé, de nagyon lényegesek. A kormánynál és az önkormányzatoknál dolgozók figyelmét elkerülhetik bizonyos dolgok, ezért nagyon fontos a családtámogató és szülői szervezetek hangja.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
Képek: Marek Grabowski magánarchívuma, Unsplash, Pixabay
