A Baranta Európa egyik legösszetettebb harcművészete. A IX. században hozták létre a nomád magyar törzsek. Közelharcra és fegyveres harcra támaszkodik. Jóllehet elsősorban a magyarokhoz kötődik, számos elemet kölcsönöz a vándorló magyarokkal érintkező más népek (szkíták, hunok, avarok, türkök, onogorok és kazakok) kultúrájából.
A Baranta a leggyorsabban fejlődő harcművészeti trend Magyarországon. Jelenleg mintegy háromezer ember műveli. Egyre több egyesület reklámozza a Barantát, amelyben minden korosztály gyakorolhat – a legfiatalabb gyerekektől a felnőttekig. A Baranta kultúra filozófiája: „Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette”.
A Baranta első tanítási módszereit legalább ezerháromszáz évvel ezelőtt dolgozták ki. Kezdetben főleg önvédelemre szorítkozott. Legvirágzóbb korszakát a XVI. században élte. Csakhogy a külföldi uralkodók (többek között a Habsburgok) által bevezetett, a birkózásra, ökölharcra, vívásra, íjászatra és lovaglásra vonatkozó korlátozások és tilalmak miatt a tanítási módszereket jelentősen át kellett alakítani. Az eredeti harci módszerekhez kapcsolódó kultúra egy része kizárólag a hadi táncokban, könyvekben és művészi előadásokban maradt fenn. A magyar harci kultúra fokozatosan idomulni kezdett a nyugati hagyományokhoz. Az ország perifériáin azonban ennek ellenére megmaradt a hagyományos harcművészet. Idővel megpróbálták reaktiválni. A két világháború alatt magyar katonatisztek állították össze az első komoly anyagot, amellyel a legénység harci képzettségét és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodását akarták előmozdítani. A kutatások eredményeinek néhány eleme a korabeli harci szabályzatokban is megjelent. A próbálkozások a hatvanas években folytatódtak. Ekkoriban dolgozták ki a harcművészetre vonatkozó egységes és egynemű anyagot. A Barantának azonban nem voltak esélyei az akkoriban nagyon népszerű keleti harcművészet stílusaival szemben. Csak a nyolcvanas években kezdtek formát ölteni a Baranta kultúrájának kidolgozásával kapcsolatos munkák. 1993-ban a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán dolgozták ki az alapokat. 1998-ban rendezték meg az első országos bajnokságot. Ennek a sportágnak ez az egyetlen hivatalos mérkőzés-sorozata, és nemcsak magyarok vehetnek benne részt, de külföldi versenyzők is. Fontos szerepet játszottak e sportág fejlődésében magyar trénerek és kutatók mongóliai és kazahsztáni tanulmányútjai, s ugyanígy mongol és török mesterek magyarországi látogatásai, amelyek a Barantában használt technikákat a közép-ázsiai módszerekkel gazdagították.
A Baranta eredetileg fegyveres harcot, zsákmányszerzést vagy konfliktusok erőszakos, de vér nélküli elintézési formáját jelentette. A hagyományos /tradicionális/ magyar harcművészetet Barantának hívjuk, amíg csupán versengésről, felkészülésről, békeidőszakon belüli gyakorlatozásról szól. Az ellenség megsemmisítésére törekvő harc technikáit elsősorban hivatásos katonák és oktató szintet elért barantázók használhatják. A régi pusztai rendszerek mintájára1999-ben alkották meg az első, Baranta-rang eléréséhez szükséges Fokozat- és vizsgaszabályzatot. A barantázók ősi magyar állatneveket (borz, farkas, párduc, tigris) kapnak a teljesített vizsgák fokozatától függően. A Baranta az összetett képességű harcos lehetőségeit vizsgálja, ezért ugyanakkora hangsúlyt fektet a távra ható-, a vívó fegyverekre, mint a közelharcra és a pusztakezes megoldások alkalmazására. A legjobb harcosok elérhetik az oktatói képesítést adó 5. fokozatot. A Barantában nincsenek valóságos súlycsoportok, mint más harcművészeteknél. A versenyeken kizárólag három korcsoportra történő bontás kötelező: nők tizenhárom év fölött, fiúk tizenhét éves korig, valamint férfiak tizenhét év fölött. Ezek a felosztások az ősidőkben kötelező elveken nyugszanak. Az edzéseket minden érdeklődőnek ajánlják négytől nyolcvan éves korig. A tréningek alatt fejlődik az állóképesség; a mozgáskoordináció, egyensúlyérzék, koncentrálóképesség, erő, gyorsaság és dinamika, valamint az önálló gondolkodás.
A Baranta jelenleg független harcművészeti stílus, amelynek az a feladata, hogy híveinek átadja a magyar kultúra több ezer éves vívmányait. A hagyományos magyar életszemléletre és gondolkodásmódra támaszkodik. A társadalmi kötelékek létezésének fontosságát is hangsúlyozza. A Baranta kultúrája a keresztény hagyományokra hivatkozik. A mozgalom köré csoportosuló egyesületek hivatalos himnusza a magyar himnusz: „Isten, áldd meg a magyart”. Bemutatók és művészi előadások előtt azonban gyakran éneklik a „Magyarok Istene” népdalt:
„áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat
Szent László királyunk mutass nekünk utat.
áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat
Urunk Jézus Krisztus mutass nekünk utat”.
Kodály Zoltán magyar zeneszerző, etnográfus és pedagógus fogalmazta meg a Baranta tagjainak és szimpatizánsainak vezéreszméjét: "A magyar kultúra örök harc a hagyomány (népi műveltség) és a nyugati kultúra között. Béke csak úgy lehet, ha a népkultúra nő fel magas kultúrává, saját törvényei szerint”.
A Baranta szerint az embernek be kell tartania saját életében a hagyományos alapelveket, törekednie kell önmaga megismerésére, és alkalmazkodnia kell az őt körülvevő világ rendjéhez. Az oktatásban a hangsúly a barantás saját képességeinek sokoldalú fejlesztésére esik. A távra ható és vívó fegyverek használatán kívül csiszolják a közelharcot és a lovaglást is. A foglalkozásokon ősi legendákkal és a fegyverkészítés titkaival is ismerkednek a tagok. Tanítanak archeológiát, történelmet és magyar katonatáncokat is. A baranta harcosoknak nem csupán az a céljuk, hogy megismerkedjenek a hagyományos magyar harcművészettel, de az is kötelességük, hogy világszerte népszerűsítsék a magyar kultúrát, a természetet és az országot. A rendszer egyúttal népszerűsíti az önálló kezdeményezőkészséget. Nemcsak a testet fejleszti, de az elmét is. A Baranta népszerűsítésének legfőbb területei a határon kívül élő magyarok közösségei: főleg Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Közép-Ázsia. Támogató szervezetek jöttek létre Romániában, Ukrajnában, Németországban, Svájcban és az Egyesült Államokban.
A versenyekre történő felkészítés közben hagyományos, a valódi harci helyzethez közelálló edzési módszereket alkalmaznak. Az edzés alapelemeinél mindig van ellenség. A pusztakezes technikák jellemzője, hogy a baranta harcos igyekszik minél gyorsabban megközelíteni az ellenfelet, és keze segítségével igyekszik őt mozgásképtelenné tenni. A fegyveres harc során viszont az edzők különös figyelmet fordítanak a helyzet taktikai és logikai elemzésére. A versenyek és az edzések során az íj, szablya, a kard, a fokos, a kopja, a lándzsa, a csatakereszt, a különböző hosszúságú botok, a kés, a pányva, a pajzs és a bárd használatáról adnak számot a stílus képviselői. Különösen kiemelt szerep jut a lónak. A Baranta alapelvei szerint a lovat nem kell edzeni, hanem meg kell tanulni együtt élni és dolgozni vele. A Barantában fontos szerepet játszanak a bemutatók és az előadások. Ezek segítségével a társaságok és klubok évente több tucatszor kultiválják Magyarországon és külföldön a hagyományos magyar harcművészetet.
2002-ben a Barantát bevették a katolikus középiskolák országos oktatási programjába, 2004-től pedig fakultatív tárgy a Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. A magyarországi legfőbb Baranta központok: Szentendrei Lovasíjász Hagyományőrző Sportegyesület és a Budapesti Honvéd Klub Baranta szekciója. Aktív oktatási egyesületek működnek továbbá Székesfehérvárott, Felcsúton, Cegléden, Miskolcon, Karcagon, Hódmezővásárhelyen, Dunaszerdahelyen és a Csíki Medencében. A magyarországi versenyekre Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából és Mongóliából érkeznek versenyzők.
A Baranta mozgalomhoz kötődő személyek legfontosabb céljukként azt tűzik ki maguk elé, hogy terjesszék a hagyományos magyar harcművészet kultúráját. Ennek eredményeként kell megerősödnie a magyar társadalomnak, a magyarság erejének, kreativitásának. A Baranta oktatási hálózatnak az a feladata, hogy a hagyományos értékekre támaszkodva alakítsa a fiatal magyar nemzedékeket. A határokon kívül pedig az, hogy egyesítse, támogassa a kisebbségben élő magyarokat, hogy terjessze a magyar nyelvet, önazonosságot, gondolkodásmódot és a hagyományos magyar kultúrát.
Michał Kawęcki
www.baranta.org – a Magyar Baranta Szövetség hivatalos oldala