A II. világháború alatt Magyarországon tartózkodó lengyel menekült számára a „Wieści Polskie”. Półtygodnik Uchodźctwa Polskiego” /Lengyel Hírek. A Lengyel Menekültek Félheti Lapja/ volt a legfontosabb hírforrás a politikával, a menekültek életének megszervezésével kapcsolatban, egyúttal a lengyel és a magyar kultúra népszerűsítője is volt. A periodika összesen több mint 600 számából áttekintést kaphatunk a lengyel művészi és értelmiségi diaszpóra életéről, többek között azzal, hogy a lap közölte a Magyarországon tartózkodó lengyel költők, irodalmárok műveit, illetve magyar alkotások első fordításait, és megjelentetett a lengyel – magyar kapcsolatokra vonatkozó írásokat.
- ábra: Lengyel és magyar katona a Lengyelország és Magyarország közötti határt jelentő Uzsoki-hágón.
Forrás: Magyar korridor: Varsó 1944/Facebook
LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGON
A Magyar Királyság, jóllehet politikai szempontból szövetségese volt a hitleri Németországnak, a gyakorlatban meglehetős jóindulattal viszonyult a lengyel ügyekhez. 1939. szeptember 11- i hivatalos számítások szerint, a nyitott határnak köszönhetően, a szeptemberi hadjárat idején több mint 40 ezer internált lengyel katona, valamint 14 ezer civil menekült Magyarországra. A katonákat a Honvédelmi Minisztérium illetékessége alá tartozó katonai táborokban, a civileket pedig a Belügyminisztérium alá tartozó polgári táborokban helyezték el. Egy részüknek sikerült eljutniuk Budapestre, ahol létezett egy kisebb, háború előtti lengyel diaszpóra. A Magyarországon tartózkodó lengyelek számát nehéz megítélni tekintettel arra, hogy a háború egész tartama alatt egyfelől sokan tovább emigráltak azért, hogy csatlakozzanak a többek között Nyugaton alakuló lengyel katonai egységekhez, másfelől egyre jöttek az újabb menekültek, akiknek sikerült elmenekülniük a megszállt Lengyelországból. Meg kell jegyezni, hogy a lengyelek eloszlottak a katonai táborok és a civil táborok között – amelyeket a Balaton környéki falvakban, részben pedig Budapesten alakítottak ki. A lengyel menekültek gondozásában részt vett többek között a Lengyel – Magyar Menekültügyi Bizottság, a még a háború előtt létrejött Lengyel Intézet, vagy pedig a Lengyeleket Segítő Amerikai Bizottság.
A MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGI SAJTÓJA
A lengyel menekült sajtó kutatójának, Krzysztof Woźniakowskinak a számításai szerint a magyarországi igen nagy számú, szétszóródott lengyel diaszpóra – amelynek külön gondot jelentettek a lokális sajtóban megjelenő hírek megértésében a nyelvi nehézségek – alulról vagy intézményektől induló kezdeményezésekből több mint 54 sajtóterméket hozott létre. Többségük nem maradt fenn máig, alapvető céljuk az volt, hogy híreket közöljenek „otthonról és a világból”, valamint arról, hogyan szervezik meg a lengyel menekültek életét.
A kezdeti időszakban (1939. szeptember – november) éppen a katonai táborokban született a legtöbb sajtótermék „szóbeli újság” „faliújság” információs brosúra formájában. Legtöbbjük rövid életű volt tekintettel arra, hogy szerkesztőségi tagjaik viszonylag gyorsan változtatták táborhelyüket. Az ilyen efemerv kiadványok nagy része nem maradt fenn többek között azért, mert kiadásuk minősége igen gyenge volt, például indigóval sokszorosították sőt, kézzel írták őket, gyakran újból felhasznált papírt vettek igénybe az állandó papírhiány miatt.
Miután a táborokat végiglátogatta Jan Ulatowski sajtóattasé, gyorsan döntés született arról, hogy létre kell hozni egy központi lapot, amely megfelelne a lengyelek információ iránti igényének. Így aztán rövid idő alatt létrejött a magyarországi lengyelek legrugalmasabb lapja – a fentebb már említett „Lengyel Hírek”. Ezen kívül a magyarországi lengyel menekültek jelentősebb periodikái között említhetjük még a következőket: „Materiały obozowe” /Tábori anyagok/, a „Rocznik Polski” /Lengyel Évkönyv/, valamint a „Lengyel Hírek” bezárása után megjelenő „Słowo” /Szó/.
LENGYEL HÍREK – A LAP KÜLDETÉSE ÉS KARAKTERE
A „Lengyel Hírek. A lengyel menekültek félheti lapja” a budapesti Lengyel Nagykövetség fentebb már említett sajtóattaséjának, Jan Ulatowskinak a közreműködésével jött létre. A szerkesztőség tagjai a rövid ideig, mindössze 9 napig a „Metropol” szállodában megjelenő „Gazetka” /Faliújság/ újságírói voltak. Kezdetben a „Lengyel Hírek” a Lengyel Követség alá tartozott 1941 januárjának közepén történt megszüntetéséig. Ezután önálló szerkesztőségként működött, amely kizárólag a londoni emigráns kormánytól függött, anyagi támogatást a londoni lengyel pénzügyminisztérium budapesti megbízottjától, Adam Meissnertől kapott. Névlegesen privát lapként jelent meg Kajtár Jenő szerkesztésében.
- ábra: A „Lengyel Hírek. A Lengyel Menekültek Félheti Lapja” címoldala,
1. szám, 1939. november 2.
Forrás: Polona
A „Wieści Polskie” 1939. november 2-ától 1944. március 24-éig tartó tevékenysége alatt mindvégig az Athenaeum Nyomdában készült. Kezdetben hetente kétszer – szerdán és szombaton – jelent meg; 1940. január 30-ától hetente háromszor – kedden, csütörtökön és szombaton – , 1941. október 10-étől pedig szerdán, pénteken és vasárnap. Az oldalszám is megnőtt a kezdeti négyről nyolc oldalra, ez a formátum a periodika új számozásával együtt 1943. július 9-étől jelent meg.
A „Wieści Polskie” az elképzelések szerint univerzális napilapnak készült, bár kezdetben, Zbigniew Antoniewiczet idézve „inkább irodalmi magazinra emlékeztetet”. A híreket a Magyarországon megjelenő magyar és német sajtóból, illetve külföldi – főleg svájci – forrásokból merítették. Esetenként emigrációban kiadott, Magyarországra csempészett lengyel újságokat is igénybe vettek a szerkesztők. Tekintettel a politikai helyzetre és arra, hogy az újságban megjelent tartalmakat a Birodalom nagykövetségének cenzorai ellenőrizték, a geopolitikára és a lengyelországi állapotokra vonatkozó információkat a lehető legáltalánosabb módon, a hivatalos közlés hangneméhez igazodva kellett ismertetni – különösen Zbigniew Kościuszko főszerkesztősége idején (1940 júniusától 1944 márciusáig). A szerkesztőség munkáját megkönnyítette a cenzor, Mészáros István – privát emberként a lengyel irodalom fordítója és Jan Ulatowski barátja – a maga jóindulatú magatartásával. Idővel, a magyarországi kormányok változásával, a lap egyre jobban kerülte a politikát a társadalmi-gazdasági, valamint a kulturális és oktatási témájú írások javára. A klasszikusok mellett közölte a menekült lengyel irodalmárok verseit, valamint az általuk fordított magyar alkotásokat. Igyekezett közelebb hozni a menekültekhez a magyar kultúrát, a két ország barátságának és közeli kapcsolatainak történetét. A történelmi témájú szövegekben különösen a XI. és XIX. század közötti időszakra koncentráltak a szerzők, megemlítették a dinasztikus kapcsolatokat, közelebb hozták az olvasókhoz a két ország történelmének ismert vagy kevéssé ismert kiemelkedő alakjait. A hungaricumokat vagy a polono-hungaricumokat érintő szövegek döntő többségének szerzője Jan Reychman volt, kisebb mértékben Csorba Tibor és mások.
A „Wieści Polskie” szerkezetét tekintve több rovatból tevődött össze, olyanokból, mint: „Notatki kulturalne” /Kulturális jegyzetek/, „Kalendarz wojny” /Háborús naptár/, „Z kraju i ze świata” /Otthonról és a világból/ „Polacy na szlakach świata” /Lengyelek a világ útjain/ vagy „Rozrywki umysłowe” /Fejtörők, társasjátékok/. Voltak köztük állandó rovatok, a többi időről időre jelent meg. Ezeken kívül volt néhány, grafikailag kiemelt autonóm melléklet, közéjük tartozott a „Kącik dla dzieci” /Gyermek kuckó/ 54 megjelenése, amelyet Franciszka Karczyńska-Bogucka (álnevén „Terenia néni”) szerkesztett, vagy a 18 kiadást megélt „Życie religijne” /Vallási élet/, amelyért a Magyarországi Lengyel Katolikus Lelkészség vállalt felelősséget. Ezenkívül néhány kiadásban megjelent a „Życie prawnicze” /Jogi élet/, (felelőse a Budapesti Lengyel Intézet mellett működő informális, ún. Lengyel Jogászok Köre elnevezésű orgánum volt), és említést érdemel az egyszer megjelent „Dodatek literacki” /Irodalmi melléklet/ , amelyet 1941 decemberében adtak ki karácsony ünnepére Stanisław Vincenz szerkesztésében.
A „Wieści Polskie” szerkesztősége felelt négy könyv kiadásáért is, amelyek a „Magyarországi Menekültek Kiskönyvtára” sorozatban jelentek meg. Ezeket a publikációkat külön mellékletként csatolták a lap előfizetőinek példányaihoz, vagy ingyenesen juttatták el a táborokban élőkhöz. Az első ilyen melléklet 1940 májusában jelent meg, s a következőket tartalmazta: Adam Mickiewicz: „Opowiadanie Sobolewskiego” /Sobolewski elbeszélése- Ősök III. könyv/, valamint Eugeniusz Małaczewski két alkotása: „Dzieje Baśki Murmańskiej” /A murmanszki Baśka története/ és a „Koń na wzgórzu” /Ló a dombon/. Az 1940 júliusában megjelent számban megtalálhatók Mickiewicz „Pan Tadeusának” 11. és 12. könyvéből vett részletek, Henryk Sienkiewicz „Wspomnienia z Maripozy” /Mariposai emlékek/, valamint Władysław Reymonttól a „Matka” /Az anya/. A maradék két mellékletet ingyenesen terjesztették az összes magyarországi táborban. Közülük a Stanisław Vincenz szerkesztette első melléklet az „O książkach i czytaniu” /A könyvekről és az olvasásról” címet viselte. A másik „Samotne piękno. Wybór poezji emigracyjnej” /Magányos szépség. Válogatás az emigrációs költészetből/ címmel 1943 szeptemberében jelent meg. A „Wieści Polskie” a kiadói tevékenység mellett két versenyt is szervezett olvasóinak. Az első, amelynek döntője 1941 áprilisában volt, társadalmi témára – a tábori önsegélyezés formáira – vonatkozott. A másik verseny viszont, amelynek döntőjére 1943 áprilisában került sor, tudományos jellegű volt és Magyarország kultúrája volt a témája.
A LAPPAL EGYÜTTMŰKÖDŐ ÚJSÁGÍRÓK ÉS IRODALMÁROK
A „Wieści Polskie” szerkesztősége Lengyelországban elismert újságírókból tevődött össze, olyanokból, mint: a Bogucki házaspár, Zygmunt és Jadwiga, Janusz Kowalczuk, Zbigniew Grotowski, Jerzy Szwajcer, Roman Michalski, Stanisław Jankowski. A több mint négy évig tartó működés alatt a lapot három főszerkesztő irányította. Közülük az első, két hónapig, az alapító Jan Ulatowski volt, aki a szervezési munkák végeztével átadta az újságot a „Dziennik Poznański” /Poznańi napilap/ korábbi főszerkesztőjének, Józef Winiewicznek, de ő is csupán fél évig (1940 júniusáig) töltötte be a tisztséget. Az utolsó, egyben legtovább működő főszerkesztő Zbigniew Kościuszko volt, aki a lapot egészen annak bezárásáig, Magyarország német megszállásáig, vagyis 1944 márciusáig igazgatta. Amikor Kościuszko töltötte be a főszerkesztői tisztséget, megváltozott az információs politikához való viszony, a lap arra törekedett, hogy a hírek hangneme minél semlegesebb és általánosabb legyen. Főleg kulturális-közoktatási és a menekültek életére vonatkozó információkat, szövegeket közölt. Szorosabbra vonták az együttműködést a Magyarországon alkotó lengyel irodalmárokkal, olyanokkal, mint: Kazimiera Iłłakowiczówna, Lew Kaltenberg, Tadeusz Fangrat, Adam Niemczyc, Maria Grażyna Ławrukaniec, Stanisław Vincenz, Jolanta Leliwa. A „Wieści Polskie” lapjain az emigrációban lévő szerzőktől közölt alkotások közül határozott többségben vannak a Kazimiera Iłłakowiczównától származó írások (mintegy 30).
- ábra: Kazimiera Iłłakowiczówna
romániai és magyarországi tartózkodásáról szóló előadásának hirdetése
Forrás: Polona
A „Wieści Polskie” gyakran közölt első fordításokat és recenziókat magyar költők műveit tartalmazó könyvekről. A magyar költők közé tartozott: József Attila (ford. Tadeusz Fangrat), Ady Endre (ford. Tadeusz Fangrat) és Áprily Lajos (ford. Kazimiera Iłłakowiczówna, Adam Bahdaj – P.S. Jan Kot, Stanisław Vincenz). A fordítók közül különösen aktív volt Kazimiera Iłłakowiczówna és Tadeusz Fangrat. A felsorolt irodalmárok közül sokan későbbi pályafutásuk során is fordítottak magyar alkotásokat, többek között a „Szpilki” /Gombostűk/
Hasábjain (főképp Tadeusz Fangrat és Adam Bahdaj).
* * *
A „Wieści Polskie” meghatározó szerepe abban is megnyilvánult, hogy széles körben terjesztették külföldi hadifogolytáborokban: Németországban, Franciaországban, Horvátországban, Olaszországban, Romániában, Svájcban, Törökországban, Spanyolországban, Portugáliában. Ennek következtében a „Polish Review” vagy a „Polska Walczonca”/Harcoló Lengyelország/ mellett a legjelentősebb újságok közé tartozott a második világháborús lengyel menekültek körében.
Maria Jaworska
Képzettsége szerint földközi-tengeri archeológus, a Varsói Egyetem Archeológiai Intézetében végzett. A Varsói Egyetem Történeti Tanszékének doktorandusa. Részt vett lengyel régészeti kutatásokban többek között az alábbi helyszíneken: Ptolemais (Líbia), Novae (Bulgária), Apsaros (Grúzia). Egyik szenvedélye a történelem népszerűsítése.
Irodalom
Antoniewicz Z., Uchodźca prasa na Węgrzech (1939-1944), Rocznik Historii Czasopiśmiennictwa Polskiego XIV/2-3, 1975,s. 285-309
Stasierski K., Polscy Uchodźcy na Węgrzech w latach 1939-1945, Przegląd Historyczny 52/2, 1961, s. 247-273
Woźniakowski K., Budapeszteńskie „Wieści Polskie” (1939-1945): główny periodyk polskiegp wojennego uchodźstwa na Węgrzech. Część 2: Czas poszukiwań – redakcja Józefa Winiewicza (styczeń – czerwiec 1940), Rocznik Historii Prasy Polskiej XVII (24), z. 2, 2014, s. 6-31
Woźniakowski K., Budapeszteńskie „Wieści Polskie” (1939-1945): główny periodyk polskiegp wojennego uchodźstwa na Węgrzech. Część 3: Czas stabilizacji rozwoju – redakcja Zbigniewa Kościuszki (czerwiec 1940 – marzec 1944), Rocznik Historii Prasy Polskiej XVIII (37), z. 1, 2015, s. 6o-122
Woźniakowski K., Polskie czasopiśmiennictwo uchodźcze na Węgrzech 1939-1945, Opole 2016