A világ lassan kilábal a koronavírus világjárványból, ugyanakkor egy bizonytalan új korszakba lép – írja magyarul is megjelent cikkében Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő.

 „Magyar Hírlap” képernyőkép

Az új veszélyek és kihívások fényében a geopolitikai valóságot is új szemszögből kell szemlélnünk. A polgárok biztonságának garantálása szempontjából kulcsfontosságú, hogy mennyire lesznek erősek a nemzeti gazdaságok.

Lengyelország Európában az elsők között tért vissza a gyors gazdasági növekedési pályára. A GDP mértéke már 2021 második negyedévében megelőzte a pandémia előtti szintet. A helyreállás a tervezettnél gyorsabban valósult meg, azonban ez is a válságellenes intézkedések hatékonyságát igazolja.

Az államháztartás stabil helyzete lehetővé tette olyan pénzügyi tartalékok képzését, amelyek több ezer lengyel vállalat és több millió munkavállaló érdekeit tudták megvédeni. Nem csupán a munkahelyeket sikerült megtartani, de munkabéremelést is sikerült végrehajtani. A magasabb valós bérek nélkül a GDP növekedés csupán üres mutató lenne, egy csapda, amely csak kockázatokat szülne a társadalompolitikában és a gazdaságban.

Lengyelországban a kommunizmus megdöntése után a gazdasági növekedés csak kismértékben hatott ki a bérek emelkedésére. A szolidaritáson alapuló gazdaság helyett gazdaságunk a tőkenyereség dominanciájára irányult, amely arra volt ítélve, hogy egyenlőtlenségeket keltsen. A kormányunk által kidolgozott Lengyel Megállapodás program egy javaslat ennek a helyzetnek a helyreállítására. Szeretnénk, ha a növekedés eredményei igazságosan kerülnének elosztásra, és hogy a lengyel munkavállalók végre európai szinten keressenek.

Lengyelország számára fontos, hogy csatlakozzon az európai növekedési élvonalhoz. Ezért el kell felejtenünk a munkaerőköltség-csökkentésen alapuló fejlődési modellt és gazdaságunk olcsó munkaerőn alapuló versenyképességének építését.   

A munka nagy részét már az előző években elvégeztük. Lengyelország a munkabérek emelkedése szempontjából az OECD államok élvonalába tartozik. 2015-höz képest Lengyelországban az átlagbér 25 százalékkal emelkedett, miközben az OECD országok között ez az érték csupán öt százalékot tett ki. Ezen kívül az EU-ban a munkanélküliség a mi országunkban éri el az egyik legalacsonyabb szintet. Ugyanakkor a munkatermelékenység is növekszik – 2015 és 2019 között körülbelül évente öt százalékkal –, a legmagasabb növekedést elérve az OECD országok között.

A világjárvány következtében kialakult válság utáni helyreállítás tempója is azt jelzi, hogy a lengyel gazdaság a megfelelő irányt vette fel napjaink kihívásaival szemben. A Felelős Fejlesztési Stratégia keretein belül elindított újraiparosítási folyamatok áldásosnak bizonyulhatnak a járvány vonatkozásában, amely főleg a szolgáltatási ágazatot érintette. Azonban tudatában kell lennünk a közelgő újabb negatív globális jelenségeknek, melyek hatékonyan lassíthatják a posztcovid helyreállítást.

Főleg a közel-keleti helyzet destabilizálódása jelent nagy kockázatot, amely az egész régióban változások sorozatát hozhatja magával, és az egész világra is kihathat. Feltételezhetjük, hogy az Egyesült Államok hegemóniájának időszaka a vége felé közeledik, a geopolitika pedig nem ismeri a vákuum fogalmát. Az amerikaiak által birtokolt helyet minden bizonnyal más fogja elfoglalni, ez pedig a globális érdekek konstellációjának megváltozását is jelenti.

Ezért nincs abban semmi különös, hogy napjainkban visszatért a gazdaságnak egy olyan megközelítése, amely szerint az a jelenkori politikai rendszerek és országok biztonságának alapját képezi. Ahogy a 20. század első felében egy ország erejéről a katonai képességek döntöttek, úgy a 21. században azt a technológiai fejlettség szintje fogja meghatározni.

Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy a gazdasági potenciál építését ismét a neoliberális elvek szerint lehetne végrehajtani. Ha a gazdaságot állítjuk a biztonságról való gondolkodás középpontjába, akkor annak a piac és az állam szinergiáján kell alapulnia. Mihez vezethet, ha az állam kivonul a gazdaságból, számos intézmény gyengesége mellett? A válasz Lengyelország példájában rejlik, amely hosszú éveken keresztül a neoliberális szabályok szerint működött. Az állam passzivitása nemcsak hogy nem szolgálta a szabadpiac fejlődését, de zavarokat okozott a versenyképességben, és az adócsalások elburjánzását eredményezte. Példaként említhetjük az úgynevezett áfamaffia működését.

Valójában mindig is az adórendszer gyengesége és a fiskális rendszerben lévő számos rés volt Lengyelország Achilles-ina. Ezen a téren csupán néhány évvel ezelőtt ocsúdtunk fel, rámutatva, hogy épp az állam tölt be kulcsfontosságú szerepet a gazdaság hatékonyságának visszaállításában. A mulasztások mértékéről tanúskodik a tény, hogy Lengyelországban némelyek már az adók tisztességes befizetésére is aberrációként tekintettek.

Azonban az államháztartás helyreállításához csupán a hozzáállás megváltoztatása nem elegendő. Az adórendszer hatékonyabbá tételéhez konkrét megoldásokat kell bevezetni. Ezért hoztuk létre az Országos Adófelügyeletet, egyidejűleg nagy hangsúlyt fektetve az adófizetési folyamatok ellenőrzésének digitalizációjára. Az eredmények? Az áfabevétel kiesése a korábbi 24 százalékos szintről a felére, 12 százalékra csökkent, a hatékony adóigazgatás pedig megnövelte az állam mozgásterét a társadalompolitika terén.

Lengyelország képes volt egyszerre három, látszólag egymással ellentétes célt is elérni – ambiciózus társadalom- és befektetéspolitikát folytatott, valamint adócsökkentést hajtott végre, és csökkentette a költségvetési hiányt. Az államadósság csökkentése, valamint a hatékony államháztartási rendszer lehetővé tették, hogy az állam megfelelően reagáljon a gazdasági válságra, és kidolgozza a munkavállalókat és a vállalatokat támogató intézkedéseket, azaz a Válságellenes Pajzs és a Pénzügyi Pajzs programokat.

Ezzel sikerült több millió munkahelyet megmenteni, megtartva a kulcsfontosságú társadalmi programokat és infrastrukturális beruházásokat. Ez szinte laboratóriumi bizonyítása annak, hogy az adórendszer helyreállítása automatikusan hozzájárul az ország biztonságának növeléséhez.

A szerző Lengyelország miniszterelnöke

Az írás egyidejűleg megjelent a Wszystko Co Najwazniejsze című lengyel havilapban is a Varsói Értéktőzsde által megvalósított projekt keretén belül.