Milyen előnyöket és hátrányokat okoz a tömeges bevándorlás? Mi a különbség az ukrajnai tömegek és a közel-keleti bevándorlók között? Lehet-e multikulturális egy társadalom? Melyek a migrációs válság legégetőbb kérdései a határellenőrzéstől a migrációs menekültügyi paktumig? A Wacław Felczak Intézet és a Migrációkutató Intézet közös konferenciáján jártunk.
2013 óta az Európai Unió a kontinens keleti és déli szárnyáról érkező illegális migránsok folyamatos áramlásával, tömegével szembesül. Emberek milliói érkeztek: egy részük a háború elől menekült, míg mások csak a gazdasági előnyöket és Európa zöldebb legelőit akarták élvezni. A Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet és a Migrációkutató Intézet közös konferenciája az irreguláris tömeges migráció fő politikai, biztonsági, társadalmi és gazdasági kihívásait járta körbe nemzetközi szakértők segítségével a budapesti Mathias Corvinus Collegiumban.
Az első panelbeszélgetésen az európai politikára és társadalmakra ható migráció árát és hatásait tárgyalták, Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet junior kutatója vezetésével.
Nicolas Monti, az Observatoire de l'immigration et de la démographie (Párizs) társalapítója szerint a tömeges migráció tekintetében kifejezetten érdemes a francia helyzetről beszélni, mivel ezévben egy algériai fiatal lelövése miatt zavargások voltak országszerte szubszaharai és észak-afrikai dominanciával. „Ez jelzi az elmúlt évtizedek hibás migrációs és integrációs politikáját” – mondta, kiemelve, hogy 1960-as években az Egyesült Királyság mellett Franciaország tapasztalta meg a tömeges bevándorlást, amelyet az 1970-es évek családegyesítése követett, mára azonban a franciák kétharmada szerint túlságosan sok a migráns van az országban. Marokkó, Algéria és Tunézia a három legnagyobb kibocsájtó ország, ezt követi Mali, Szenegál vagy Elefántcsontpart. Statisztikák szerint a menedékkérelmek 40 százalékát fogadják el, azonban az elutasítottak 96 százaléka illegálisan továbbra is az országban marad. „Az algériai közösség születési rátája Franciaországban 3.7, amely magasabb, mint az algériai őshonos ráta – Franciaországban az algériai közösség a legnagyobb, ez pedig kérdéseket vet fel a társadalom jövőbeli összetételét illetően” – mondta Monti.
Ralph Schoellhammer, bécsi Webster Egyetem politológia adjunktusa szerint a második világháború után egyes német városokban lengyel népességcsere következett be az új határok miatt. „Ekkor ezzel nem volt semmi gond, pedig tömeges migrációról beszélünk.
A tömeges bevándorlást össze kell vetni az asszimilációs hatékonysággal – lehet nagy tömegeket befogadni, csak asszimilálni kell őket” – mondta, majd kiemelte, hogy az Egyesült Királyságban a legkonzervatívabb politikusok éppen a nemzetközösségi bevándorlók közül kerülnek ki. Schoellhammer szerint a fő kérdés az akarat az új kultúra és civilizáció felvételére, az asszimilációra, ehhez azonban kell egy magabiztos nemzeti kultúra, identitás, amely kimondja, hogy hozzám kell igazodni. Szerinte Németországban a harmadik generációs bevándorlókat a legnehezebb integrálni, hiszen a szüleik, nagyszülőik az 1960-70-es években érkeztek egy erős német identitásba, ami mára eltűnt – a szülők felvették a német identitást, azonban a német nemzeti karakter feloldódásával a fiatalok integrációja már kihívásokkal teli. Elmondta, hogy a legnagyobb migrációs csoportot Ausztriában a németek adják, mégsem szól egy szót sem a német bevándorlásra az osztrák közvélemény. „Ha a migrációról beszélünk, mindig tisztában kell lenni a perspektívával. Az asszimiláció kérdéséről nehezen beszélünk, pedig az a kulcs” – fejtette ki, hozzátéve, hogy Kelet- és Közép-Európa még mindig tudna nagyobb mennyiségű bevándorlót fogadni, mert erős nemzeti identitással rendelkezik, amely asszimilál, amihez lehet igazodni. Zárásként kifejtette, hogy nem lehet egy koherens társadalmat építeni, amely multikulturális ugyanakkor lehet multietnikus, lehet színes, a társadalom, de a lényeg a monokultúra.
Tomasz Grzegorz Grosse, a Varsói Egyetem politológia, európai tanulmányok és politikatudományok professzora szerint a kulcs az európai identitás mivel a bevándorlók nagy része nem rendelkezik az európai alapokkal ez pedig nem is multikulturális, hanem párhuzamos társadalmakat szül. „A társadalmi integráció lehetetlen, ezért a rá költött közpénz több mint pazarlás” – mondta, kiemelve, hogy a párhuzamos társadalmakban idővel radikális érzések jönnek létre. Egy harmadik generációs francia algíri könnyen lehet az állami kultúra, értékek ellen, ez idővel radikalizációhoz vezet, amely zavargásokba, forradalmakra, polgárháborúba torkollik. Grosse szerint mindez hatással van az európai integrációra is, mivel az európai uniós menekültkvótákkal kapcsolatos egyet nem értés van a régió és Nyugat-Európa között. A lengyelek 70 százaléka elutasítja a kötelező menekültkvótákat, pedig Lengyelországban él egymillió belarusz, több millió ukrán. „Ez a fajta bevándorlás nagyon hasznos a lengyel gazdaságnak, ugyanakkor kulturálisan is működőképes a közös európai értékek és közép-kelet-európai kultúra miatt” – zárta Grosse.
Piotr Kowalczuk, szerkesztő, a Lengyel Rádió és a Rzeczpospolita napilap régi római tudósítója szerint Olaszországnak szüksége van a bevándorlásra mivel borzalmas ütemben néptelenedik el. Szerinte ennek az útja a kontrollált és legális út, nem pedig a kontrollálatlan, illegális tömegek beáramlása. A szükség azonban nagy úr, mivel a tavalyi évben született a legkevesebb gyerek az olasz állam létezése óta.
A migráció demográfiai fegyver is lehet
A második panelbeszélgetés szakmai szempontok alapján vette sorra a migrációs helyzetet, különös tekintettel a kibocsátó országokra, szintén Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet junior kutatójának moderálásában.
Mikolicz Gyula, alezredes, a Menekültügyi Igazgatóság helyettes vezetője (Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság / Budapest) előadásában elmondta, hogy a menedékkérők nagyrészt még azelőtt elhagyják Magyarországot, hogy megszületne a döntés a menekültkérelem kiadásáról számukra. Amíg 2015-ben nagyjából 175.000 menedékkérelmet adtak be Magyarországon, tavaly ez a szám nem haladta meg az 50-et. A változás mögött egyértelműen a kormány határozott és hatékony bevándorlási politikája áll.
Mikolicz elmondta, hogy bár 2022-23 között 1,2 millió határátlépés történt az ukrán-magyar határon, csak pár ezer menedékkérelmet adtak le. Ebből ered, hogy Magyarország egy tranzitország. Ukrajna esetében ez nem probléma, mivel az ukrán menekültek szabad mozgása biztosított az EU-n belül, a közel-keleti és afrikai, balkáni útvonalat használó menekültek esetében azonban a helyzet nem egyszerű, mivel Magyarország az első EU-tagállam, ahova belépnek, ezért Magyarországra hárulnak a kötelezettségek.
Witold Repetowicz, a Közel-Kelet, a terrorizmus és a geopolitika szakértője szerint a német NGO-k a Földközi-tengeren segítik a migrációt, a migránsok beáramlását éppen ezért nem állíthatjuk meg a migrációt, ha nincs a kezünkben egy belsős viszonyokat rendező, hatékony eszköz. Szintén gond merül fel akkor hogyha a migrációt fegyverként használják maguk a kibocsájtó országok, Tunézia esetében volt erre példa. Mindeközben a népesség a szubszaharai, valamint közel-keleti régiókban rohamosan nő, hatalmas a népességrobbanás, a diktatórikus rendszerek elsődleges érdeke pedig a fiatal társadalmi rétegtől való mielőbbi megszabadulás, mivel a fiatalok forradalmat csinálnak és rendszereket döntenek. „Az afrikai és közel-keleti diktatúrák elsődleges érdeke a népességrobbanás hatásait levezetni Európa irányába” – mondta, kiemelve, hogy mivel Észak-Afrika eléggé átláthatatlan és ellenőrizhetetlen, ezért a migráció Tunézia vagy Líbia esetében nem probléma, mivel visszanyomják a tömegeket az élhetetlen sivatagba. „A migráció problémája mindenképpen Afrikából Európába koncentrálódik és demográfiai fegyver a migráció is, mivel elrejti a terroristákat és egyéb illegális tevékenységeket” – zárta Repetowicz.
Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a regionális instabilitás, a szudáni polgárháború, valamint a gazdasági kihívások továbbra is kihívást állítanak az afrikai országok elé. Hozzátette, hogy hatalmas katalizátor a klímaváltozás, a klímamenekültek száma egyre nő, valamint a közösségi média sem segít, mert olyan információs csatornát kínál, amely egyfajta vágyvezérelt gondolkodást alkot a kibocsátó országok társadalmában. Az orosz Wagner Csoport Líbiában tevékenykedik, határozott célja a menekülthullám fokozása, ezért az ún. gatekeeper országokkal nagyon fontos a jó viszony, Észak-Afrikával kooperálni kell. Elmondta, hogy a migráció kérdésének kezelése egy maraton és nem sprint Ukrajna esetében. Ha és amennyiben eltelik három év és a menekültek berendezkedtek Lengyelországban vagy Magyarországon, akkor az ukrajnai társadalom hatalmas veszteséget szenvedett Ukrajnában ugyanis sosem fognak visszatérni. Marsai szerint Oroszország erre is játszik, a teljes társadalmi szétzilálásra. Kifejtette, hogy Magyarország esetében a szerbiai határon hatalmas a nyomás, valamint megjelentek a bűnbandák, a leszámolások. Szintén szűk keresztmetszet a hatóságok kapacitása: ha több százezer ember érkezik évente, lehetetlen egy rendes menekült elbírálási procedúrát fenntartani, mivel erre egészen egyszerűen nincs kapacitás Magyarországon – „nem alkalmazhatunk ezreket, hogy folyamatosan kérelmeket bíráljanak el”. Szintén kiemelte, hogy a migráció eltakarja a bűnszervezeti tevékenységet is, ugyanis nemcsak migránsok, hanem fegyver, robbanószerek, kábítószer is áramlik a Nyugat-Európába, ez pedig felveti a terrorveszély kérdését. Az eszközök terén Marsai rávilágított, hogy a jelenlegi európai uniós támogatási keret fizikai határakadályra nem is ad forrást, drónokra eközben igen, azonban „senki nem fog azért megállni, mert nézi egy drón.”
HB
Az esemény képei
(Fotó. Molnár Mihály /MCC)
