A Szentkereszt (lengyelül: Święty Krzyż) nem csupán a hívők, hanem minden egyes, Lengyelország történelmét legalább egy kicsit is ismerő lengyel számára szintén kivételes jelentőségű hely.
Łysiec, melyet ma Kopaszhegynek (lengyelül: Łysa Góra) hívnak, már egészen a luzsicai kultúra idejétől kezdődően (i. e. 1300 és 400 között) varázslatos hely volt. Erről tanúskodnak a régészeti ásatások, a történelmi feljegyzések és a kultuszkör is, vagyis egy 2 km hosszú kőfal. Lengyelország megkeresztelése után e helyen kőtemplom épült, melyet a Legszentebb Háromságnak szenteltek. A bencés hagyomány úgy tartja, hogy Dobrawa, I. Mieszko lengyel fejedelem hitvese alapította. A középkori szépirodalmon alapuló bencés hagyomány továbbá Dobrawa fiának, Vitéz Boleszlávnak az uralkodásához köti a szerzeteseknek a dombra való jövetelét. Itt is képbe kerül a Szent Imréről szóló költői elbeszélés.
Imre Magyarország első királyának, Istvánnak az egyetlen fia volt. Gnieznóból, Szent Adalbert sírjától hazafelé menet a Szentkereszt-hegyekben vadászott. Ahogy Jan Długosz krónikás írja, elbűvölte a hely különleges és ókori mivolta, mely nagyon is megfelel Isten szolgáinak, akik átadták magukat a szemlélődésnek, s megkérte Boleszlávot, hogy alapítson kolostort. Az új közösség számára adományozta a Szent Keresztfa ereklyét is, melyet Magyarországról hozott magával.
A történészek a Szentkereszt apátság kezdetét többnyire Ferdeszájú Boleszláv későbbi uralkodásához kötik (1107–1138). Miután halálra juttatta saját testvérét, Zbigniewet, gnieznói Márton (lengyelül: Marcin) püspök átkot szórt Boleszlávra. A fejedelem vezeklésképpen elzarándokolt a magyarországi somogyvári bencés Szent Egyed apátságba és Szent István székesfehérvári sírjához. Mezítláb ment Gnieznóba is, Szent Adalbert sírjához. Somogyvári tartózkodása alatt Boleszláv bencéseket hívott Lengyelországba, akik Sieciechówban és a Szentkereszten telepedtek le. A szerzetesek szívesen elfogadták a meghívást, mivel Magyarországon a 12. században sokkal több kolostor volt, mint Lengyelországban (körülbelül 80). Az ide érkezettek között volt nagy valószínűség szerint a későbbi lengyel krónikás, Anonimus is, akit Gallnak neveztek.
A magyar bencések magukkal hozhatták a Szent Kereszt ereklyéket is, melyek korábban Szent Imréhez tartoztak. Bizonyos mértékben e tannak az indoklását a Szentkeresztről szóló monográfiákban találjuk, melyekben sokat beszélnek a magyarországi keresztyénség kezdeteiről. Más említések viszont arról tanúskodnak, hogy I. Ulászló hozta ide a fent említett ereklyéket Magyarországról 1306-ban. Mindegyik forrás mégis Magyarországot adja meg mint származási helyet. A krakkói születésű I. László, Magyarország királya hozzájárult I. István király, annak fia, Imre, valamint Gellért püspök 1083-as, VII. Gergely pápa által történő szentté avatásához.
Mind a költészetben, mind a ránk maradt írásokban található, a szentkereszti apátságról szóló üzenetek csupán egyike a sok, Lengyelország és Magyarország közötti élénk kapcsolatokról szóló bizonyságtételeknek, különösen a létrejöttüket követő első évszázadokban.
1936 óta a szentkereszti szentély őrizői a Szeplőtelen Szűz Missziós Oblátusai. A Per Crocem egy olyan egyesület, melyet a Szentkereszten található Szent Keresztfa ereklyék támogatásának és fejlesztésének céljából hoztak létre.
Az Egyesület és a rend legújabb alkotása a kolostori kerengőkben közzétett, “Lengyelország–Magyarország – a kezdet” c. kiállítás, mely Szent Imre legendáját és kultuszát mutatja be (ma Magyarországon a fiatalság védőszentje), valamint mindkét nemzet baráti kapcsolatait, melyek már a kora középkorban szorosan összefonódtak. A képekkel, valamint a lengyel és angol nyelvű szövegekkel ellátott táblákat félkör alakú, kétoldalú standokon helyezték el. A kiállítás forgatókönyvét dr. Czesław Adamik dolgozta ki a kielcei Jan Kochanowski Egyetem oktatójával, Krzysztof Bracha professzor úrral folyatott megbeszélések alapján.
A kiállítás március 23-i megnyitója a délutáni órákban, igen ünnepélyes keretek között zajlott le. Részt vett rajta Magyarország köztársasági elnöke, Áder János, aki hitvesével, továbbá tizen-egynéhány főből álló küldöttséggel érkezett. Jelen volt többek között Agata Wojtyszek asszony, a Szentkereszt-vajdaság vajdája, Andrzej Bętkowski, a Szentkereszt-vajdaság marsallja, továbbá a Szentkereszt-vajdaság parlamenti képviselői.
A tiszteletbeli vendégek részt vettek a Szent Keresztfa ereklyéi mellett tartott istentiszteleten is, melyet Paweł Zając atya (OMI)* tartott, aki a Szeplőtelen Szűz Missziós Oblátusainak Lengyel Rendtartományának tartományfőnöke. A szentmisét a sandomierzi püspök, Krzysztof Nitkiewicz, valamint Marian Puchała atya (OMI), a szentkereszti oblátusok rendfőnökének köszöntése előzte meg. Ez utóbbi a következőképpen szólt: “Az ezeréves lengyel–magyar kapcsolatok egy próbákat kiállt szövetség és mindkét nemzet barátsága. A függetlenségért folyatott közös harc, a keresztény értékekért, az ember és nemzet méltóságáért folyatott harc legyen a jövőre nézve útmutató, melyben körvonalazódik Európa és a keresztény világ fényes jövőjének távlata.”.
A Szentkereszten van egy új Szent Imre emléktábla és mellszobor a basilica minor előtt. A kolostorban található, “Lengyelország–Magyarország – A kezdet” c. kiállítás március 24-től megtekinthető az elkövetkezendő félévben.
.jpg)
Az oblátus atyák apátságban rendezett szombati ünnepségei a Lengyel–Magyar Barátság Napja alkalmából idén szervezett kétnapos eseménysorozat utolsó akordját képezték, melynek Kielce volt a házigazdája. 2020-ban Csepel, Budapest XXI. kerülete részesül e megtiszteltetésben.
*A latin “Oblati Mariae Immaculatae” rövidítése – a ford.
Artur Kolęda
ford. Fodor Áron Szabolcs